Köszönöm, hogy velem voltatok.   Üres vagyok és fáradt, de nem tudok elaludni, mert állandóan képek cikáznak a szemem előtt. Volt részem ma mindenféle gyász-megnyilvánulásban. Sablonos, üres kézfogásban. Zavart, gyorsan elhadart "Részvétem"-ben. Könnyes szemű, Zavarhatlak e?…

Holnap temetjük.   Nem tudom mit remélek. De talán megkönnyebbülök kicsit.  

Nagyon égetnek az egy napig gyűjtögetett könnyek.  

Kedvetlen, semmilyen, tompa, vállrándítós, mosolytalan, bambulós, gyomorszorulós, nemalvós...   Mint egy kavics a tenger legmélyén.  

Nem vittem reggel virágot az irodába. Nem raktam el a szemüvegét az asztalról. Nem raktam el a párnáját a székéről. Nem tudok a konyhában a helyére ülni. Nem tudom kimondani a statisztikai hivatal munkatársának, hogy akit keres, meghalt. Nem érdekelnek a temetés/tor…

Szólt - óvatosan kipuhatolta - az egyik civil szervezet vezetője, hogy a süteményre ne legyen gondunk a toron, mert megsütik a lányok. Tagok, nem tagok, barátok, ismerősök.   És ne bőgjünk.  

Hazahoztam a tárgyi eszköz kartonokat, meg a vegyesfüzetet, mert le akarom ellenőrizni, amit valamikor januárban kontírozott. Vagy februárban, nem emlékszem. Már nagyon csúnyán írt. Azon gondolkodom, hogy átmásolom. Biztos nem szeretné, hogy ez az írás kerüljön a könyvvizsgáló…

Sógórnőm válogatja a ruhákat. Hálistennek. Hogy megcsinálja. Behív, kérdez: ez kell? Nem. Később utánam hoz egy szoknyát. - Nem volt rajta szerintem, neked jó lenne. Kell? Nem.   Nem tudtam vele lenni, irtóztam. Örülök, hogy megcsinálja, elvégzi. Kimenekültem.  

Ma nem műtötték, nem került sorra. Izguljon csak. Szenvedjen. Degyűlölöm. Nem voltam még nála a kórházban, ha lehet nem is megyek. Ránézni se tudok.   Könyörületet kéne tanulni. Jó. Majd fogok.   Annyi bennem most a harag és a gyűlölet, hogy az sem biztos, hogy anyósom…

Korai, nem korai, én azon agyalok, hogy mit is kezdjek most az életemmel, a felszabadult idővel, az ismét felbukkanó lehetőségekkel. Persze, lehet mondani kórusban, hogy használd ki, rád fér, hajrá! Kétségtelen: érzem a hajlamot az átbillenésre a túloldalra, mert kell, mert…