Korai, nem korai, én azon agyalok, hogy mit is kezdjek most az életemmel, a felszabadult idővel, az ismét felbukkanó lehetőségekkel.

Persze, lehet mondani kórusban, hogy használd ki, rád fér, hajrá!

Kétségtelen: érzem a hajlamot az átbillenésre a túloldalra, mert kell, mert kívánom, mert hiányzik, mert sokáig nem lehetett, egyrészt mert nem, másrészt, meg kedvem se volt.

Kedvem most sincs.

Nem gondolom, hogy anyósom halála után az ötödik napon kell ezt a kérdést megoldanom, csak hát én ilyen vagyok, szeretem előre látni a fő vonalat (amitől aztán el lehet térni, de ez más kérdés).

Eddig sodródtunk az árral, tettük amit KELLETT és a szívünk diktált, de most felszabadultunk.

Csúnya ezt így látni, viszont igaz.