Mostmár megírom. Kórházzal álmodom, sokat. Ott van benne Ő, de nem is ez a fontos, hanem a bejárat. Nekem sose sikerül egyszerűen se bemenni, se kijönni. Hogy is magyarázzam? Lehetetlen, vagy majdnem az, de mindenképpen veszélyes bejutni, mert vagy túl magasak a lépcsők, vagy…

A munkaköri monitorom mellett ha elnézek, látom egy szeletét a gáztűzhelynek a konyhában. Minap csak egy kezet láttam, amint kavarja a levest. Lehetett volna az övé is. Fájt a rádöbbenés.    

Tegnap nem tudtam elmondani a telefonba, de ne sürgess kérlek, mert az nálam ellentétesen hat, befékezek. Mantrázok én magamban eleget arról, mikor látom az üres ágyat, a képet az asztalon, a keze nyomát a munkában, szóval mantrázok én, hogy neki már jó, így jó, mert nem fáj,…