Napok óta az jár a fejemben, hogy húsvétra valami szép kis díszt kellene a sírra tenni. Valami ünnepit. De basszus a húsvét a megújulásról, termékenységről, a tavaszról szól.    

Nem gondoltam, hogy elsírom magam délelőtt, mikor elmentünk a temetőbe. Pedig de. Az jutott eszembe, hogy ami virágot eddig a vázájába vittem, azt most is, csak másik vázába.  

Pityeregtünk reggel egyet apósommal. Rosszat álmodott. Abban a lakásban aludtak anyósommal, ahol apósom gyerekkorának egy részét töltötte. De mikor felébredt, nem találta anyósomat. Arra gondolt, hogy elment egy másik férfival (hajlamos volt a féltékenységre). És nem tudott…

Azt azért utálom, hogy most gyűjtöm az áfáját az anyósom temetési költségének.   Hullámok, hullámok, hullámok.  

Még nem tudom mit csinálok ezzel a bloggal. Hagyom, oszt jóvan, vagy írok még bele, nem tudom. Törölni asszem nem akarom. Csak rossz látni a listámon, valahányszor belépek.