Azt mondjuk nem tudom, mikor múlik el az a jelenség, hogy amint lecsukom a szemem, megjelenik anyósom, ahogy haldoklik, ahogy meghalt, a délutáni, ügyeletes orvos tekintete, anyósom pár nappal korábbi, mindent tudó tekintete és az, mikor azt mondja: De sajnállak benneteket, kislányom.

Ma megpróbáltam szembenézni ezzel, akarattal felidézni a képeket, érzéseket, nem elhessegetni, másra gondolni, hanem átélni, újra, hátha kifullad már kicsit.

Azért nem olyan vészes a helyzet, csak türelmetlen lettem.