Nyitotta a száját, én meg beleraktam a morzsányi falatot a frissen befűszerezett hurkából, még töltés előtt, jó lesz e, elég sós, majorannát rakjunk még? Azt hiszem már nem érezte igazán az ízét, meg a harmadik falat amúgy is megköhögtette.

Már nagyon beteg volt. Nem is jött ki, feküdt egész nap, csak délben volt fenn egy kicsit, a fotelban üldögélt.

Bementem hozzá este a kis edénykébe szedett töltelékkel, odaültem mellé, segítettem felülni, megetettem. Kismadár. Már olyan volt.

Most szomorú vagyok az emlék miatt, és nem mondom el a férjemnek, mitől vagyok hallgatag. Ha ő most nem emlékszik erre, akkor minek szomorítsam.