Aprósejtes

Aprósejtes

2010. december 07. - Vaskalap1

Hallgatom ahogy a konyhában apósom már legalább hatodszor mondja el, hogy javult kicsit anyósom állapota, de ez csak pillanatnyi állapot.

Hallgatom hatodszor, hogy mit mondott az orvos, hogy az infúzióban antibiotikumot, fájdalomcsillapítót kap és egy olyan anyagot, amivel csökkentik a koponyaűri nyomást.

Hallgatom - hatodszor -, hogy felerősítik, hogy szállítható legyen és áthozzák a közeli nagyvárosba, cétére. Agyi cétére.

Közben morzsánként kiveszem anyósom alól a munkát. Sorban nyomtatom az átjelentőlapokat. Hogy én is ott legyek a rendszerben, ha...

És azt is meg kellett beszélni, hogy mi legyen anyósom vállalkozásával, hogy evát kell fizetni és nehogy letiltsák a számláját, ha...

És azt is meg kell beszélni, hogy átvegyem a helyét, intézkedni, előregondolkodni, mert mi lesz ha...

 

 

Nem is tudom.

Mintha minden alkalommal kiharapna az élet belőlünk egy falatot. Minden alkalommal, mikor elharapjuk a mondatot. Hogy mert ha...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aprosejtes.blog.hu/api/trackback/id/tr476856943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

94118 2010.12.07. 08:49:05

Sajnálom, hogy nem szólaltam meg. A tüdőrák agyi áttéte a leggyakoribb, főleg szellemi munkát végzőknél. Ezt mondta 27 éve az orvosunk/barátunk. Mást nem tudott. És igen, boncolásnál már újra ott volt a tüdőben is a rém. Csak azt kívánom: gyorsan menjen, ne kelljen szenvednie. Nem vigasztal téged, de anyám csak az első unokáját látta, nem egészen 1 éves koráig. Viszont ismerős a gyerekeit sem látta felnőni. Minden relatív.
süti beállítások módosítása