Marékszám hullik a haja.
Tegnap egyedül volt majdnem egész nap, ennek megfelelően sírással töltötte az időt.
Ma vidámabb volt.
Rétegelt ultrahangon járt (vagy hogy hívják), ahol nem találtak semmi áttétre utaló jelet (apósommal még nem beszéltem erről KÜLÖN).
CT-re nem megy, mert elromlott a gép.
Időnként beszólogat halálos megjegyzéseket, de élni akar, már csak az unokái miatt is.
Ma kötözködik. Ilyen nap van. Beszólogat, mar, csíp.
Az első kemó 28-ik napján lehet leghamarabb a parókát orvosilag felírni. Nehogy véletelnül a MÁSODIK kemóra meglegyen otthon, mert a második után kihullik a haj, de egy hétig biztosan nem lesz kedved/erőd nyilvános helyen próbálni.
Ügyes.
Jó, én is lehetek szenista.
Nem a héten megy kemóra, hanem majd 15-én.
Jól van, kicsit köhög, erős.
A család egy részét (EGY embert) el kéne távolítani innen, jó messzire, hogy csak azt tudjuk, hogy jól van (NEKEM ez se lenne fontos).
Vén hülye. Önző dög.
Péntek óta nem találkoztam vele, de mikor a hangját hallottam a telefonban, mindig friss volt, élénk volt.
Elmentek a hétvégén a tesójához. Örömhormonok termelődtek benne, meg csavargáshormonok, meg figyelemelterelős hormonok.
Jövő héten CT és a második kemó.
Ja! És az eper jó, mert hígítja a vért, a kemó meg sűríti!
Okos természet.
Most nemtom mi van.
Az eredeti hírek úgy szóltak, hogy agresszív, erős, gyógyíthatatlan, rövid időt hagy.
A maiak arról, hogy minden azon múlik, hogy a kemót hogyan viseli a szervezete, mert a rákos emberek nagy százaléka a kemótól hal meg (jó, ez túlzás, de mégis).
Nem tudom.
A kezelőorvos nem túl derülátó, két másik, akik látták a leleteket és természetgyógyász ORVOSOK meg jobb esélyeket jósolnak.
Nem akarok arra gondolni, hogy az általuk forglmazott/ajánlott termékek miatt, már csak azért sem, mert csak az egyik remélheti, hogy tőle vásárolunk, sőt, már vásároltunk is.
Mindenesetre most elrakom a kalapom, amit ígértem. Hogy ott legyen kéznél. Neki.
Már figyelem pár napja és ezt a napirendet látom:
7- fél nyolc a felkelésé, kávézásé. Készülődés a napra, meg különböző nem betegséggel összefüggő okok miatt 10 körül jön fel dolgozni. Eddig jókedélyű, szinte friss. Fél 12 körül megzuhan a kedélye, egyenesen arányosan a fizikai állapotával: szóval elfárad. Kicsit sirdogál, kicsit foglalkozik (mármint hangosan) a félelmeivel.
Ebéd. Na, a kajálás. Reggel általában jól eszik, délben már nem annyira (de közben megissza a kalóriavitaminásványianyag bombát), a vacsorát elbeszélésekből tudom: változó.
Ebéd után még feljön dolgozni, de fél 2 - 2 körül elhajtom pihenni.
Azt mondta ma, hogy egyre kevesebbet pihen délután, már másfél óra is elég neki.
Azt is mondta, hogy erősebbnek érzi magát és fél, hogy a második kemó után megint gyönge lesz. Az lesz, ezt meg is beszéltük.
Visszatérve az elejére: persze, remélünk, mert azt muszáj. És hát milyen alapon is várunk el BÁRMILYEN pontos prognosztizálást. De ez a mai hír túl más. Nem, nem bánom, hogy más, csak nem értem.
Reszketek, mint egy nyárfalevél.
Ma elkezdett hullani a haja. Nem vészes, de hát figyeli. Minden reggel örömmel jelentette eddig, hogy még nem. Most beletúrt és de.
A sors fintora, hogy most megy fodrászhoz, az orvos javaslata szerint rövidre vágatni.
Szerencsére a fodrász jó kedélyű, melegszívű ember. Talán tud neki vígasztalót mondani. Mindenesetre kértem, hogy beszélje meg vele, milyen parókát vegyünk.
Nem tudom hogy fogom végigcsinálni. Nem akarok sebet. Nem akarok fájdalmat. Nem akarom!!!!!!!
Érdeklődnek az eladó ház után.
Reakció: legalább meglesz a pénz a temetésemre.
bzmegbzmegbzmeg
Nem tudom hogy van ez az agyi áttét, ha van.
Az előző bejegyzésem után ma azt mondom, hogy ott van észben, semmi baj.
De elgondolkodtam, hogy amíg dolgozik, egyszercsak ellenőriznem kell majd.
Hogy én. Őt.
Ha. Ha.
Összekever két céget.
Két dossziét hagytam az asztalomon, mikor elmentem, cédulákkal, kérdésekkel.
Két külön cég dossziéját.
Reggelre megoldotta: az egyik cég kérdését megoldotta a másik dossziéjából és nem értette az imént, hogy miért nem fogadom el a válaszát.
Ezmostakkor...????