Most nemtom mi van.

Az eredeti hírek úgy szóltak, hogy agresszív, erős, gyógyíthatatlan, rövid időt hagy.

A maiak arról, hogy minden azon múlik, hogy a kemót hogyan viseli a szervezete, mert a rákos emberek nagy százaléka a kemótól hal meg (jó, ez túlzás, de mégis).

Nem tudom.

A kezelőorvos nem túl derülátó, két másik, akik látták a leleteket és természetgyógyász ORVOSOK meg jobb esélyeket jósolnak.

Nem akarok arra gondolni, hogy az általuk forglmazott/ajánlott termékek miatt, már csak azért sem, mert csak az egyik remélheti, hogy tőle vásárolunk, sőt, már vásároltunk is.

Mindenesetre most elrakom  a kalapom, amit ígértem. Hogy ott legyen kéznél. Neki.

Már figyelem pár napja és ezt a napirendet látom:

7- fél nyolc a felkelésé, kávézásé. Készülődés a napra, meg különböző nem betegséggel összefüggő okok miatt 10 körül jön fel dolgozni. Eddig jókedélyű, szinte friss. Fél 12 körül megzuhan a kedélye, egyenesen arányosan a fizikai állapotával: szóval elfárad. Kicsit sirdogál, kicsit foglalkozik (mármint hangosan) a félelmeivel.

Ebéd. Na, a kajálás. Reggel általában jól eszik, délben már nem annyira (de közben megissza a kalóriavitaminásványianyag bombát), a vacsorát elbeszélésekből tudom: változó.

Ebéd után még feljön dolgozni, de fél 2 - 2 körül elhajtom pihenni.

Azt mondta ma, hogy egyre kevesebbet pihen délután, már másfél óra is elég neki.

Azt is mondta, hogy erősebbnek érzi magát és fél, hogy a második kemó után megint gyönge lesz. Az lesz, ezt meg is beszéltük.

Visszatérve az elejére: persze, remélünk, mert azt muszáj. És hát milyen alapon is várunk el BÁRMILYEN pontos prognosztizálást. De ez a mai hír túl más. Nem, nem bánom, hogy más, csak nem értem.