Automatizmusok.
El fognak múlni, tudom, de most még nagyon rossz.
Időnként késztetésem támad, hogy bemenjek HOZZÁ a szobába.
Ráhoztam a frászt apósomra: fát vágtak hátul, kimentem, mert mondani akartam valamit: "Baj van? .... Már nincs."
Telefoncsörés. Csomós gyomor.
Azt meg kifejezetten utálom, hogy "letámadnak" ismerősök a boltban, megölelnek, megríkatnak. Innen üzenem: elég, ha megsimítják a karomat és annyit mondanak: részvétem.
A helyi temetkezési vállalkozó mondta, hogy már kora reggel óta érdeklődnek nála telefonon, hogy mikor lesz a temetés.
Sokan leszünk, ez biztos.
