Azért elszakad a cérnám néha.

Most mosogatószivacsban utazunk. Tegnapelőtt óta elfelejtünk új mosogatószivacsot venni. Apósom is, én is.

Tegnap délután elmosogatott a férjem, délután, mikor anyósom fölkelt az volt a második kérdése: hoztál szivacsot? Hogy hoztam volna? Itt voltam, dolgoztam. És egyébként MIT akarnál mosogatni vele?

Ma reggel megint elfelejtettem. Apósom is.

Délután hatszor mondta anyósom, hogy jaj, hát nincsen mosogatószivacs.

Hazajöttem, azzal az ígérettel, hogy NEM felejtem el, holnap viszek.

Elment a fiam hozzájuk (nem találkoztunk, pont kerültük egymást). Nemrég telefonált, hogy a mama kérdezi, hogy vettem e....................... Vettembzmeg. Vettem.

NEM mosogat, nem hagyjuk. Egyébként meg ott van még a régi, csapágyas, de megteszi.

Problémákat gyárt magának. Idegeskedni, szomorkodni való dolgokat. Régen is ilyen volt. Nehogymár' örülni kelljen valaminek!

Azt mondta a férjem - mert szerencsére itthon robbantam - , hogy örüljek, hogy MÉG idegesít. Igazságtalan volt, de megértem. Viszont én vagyok ott egész nap, én harapom el még a gondolatot is a fejemben.

Mondtam ma anyósomnak, hogy én tudom, hogy nem tejszínhab az élete, de mi lenne, ha néha megpróbálna örülni? Rácsodálkozni arra a buta kutyára egy-egy pillanatra, vagy egy szép képre, vagy arra a vidám kis filmre, amit a neten találtam és megmutattam neki. Senki nem várja a felhőtlen vidámságot tőle, de az jó lenne, ha nem gyűlölné(!!!) apósomat, mert az ijedtében rákiabál (majdnem elesett), vagy mert nem adja neki napközben a Xanaxot, csak este ( a Contramal mellé). Utóbbi függőség is lehet, viszont azonnal lefekteti a két gyógyszer kombinációja. Pihenjen, az jó, délelőtt, délután is akár, hát persze, de a kábítás (még) nem kell.

A legjobb barátnője kérdezte tőlem, hogy hogy bírjuk ezt a hisztit? Pedig ő csak vasárnap esténként szokott ott lenni egy-két órát. Bírjuk, elviseljük. Én próbálok humort belevinni.

Nem tudom.