"Azt hittem: tudják!"

Szombat este fél kilenc, SBO, döbbent doktornő.

Nem, nem TUDTUK.

Három nappal előtte a háziorvos tiszta tüdőhangokról beszélt. Hazudott? Rossz diagnoszta? Ilyen gyorsan nő a tumor?

Most a tüdőkórházban van. Infúzió, abban gyógyszerek. A nővér szerint "ilyenkor még megerősödnek egy kicsit, de előfordul hirtelen szívmegállás is."

Beszélgettünk, tettünk, vettünk körülötte. Még mosolygott is, aztán megkérdezte, hogy ugye voltak nálunk tegnap Ökrösék, akik nem tudom kicsodák. Később arra jutottunk, hogy 20 éve nem látott emberekről kérdezett. Én (mi) nem ismerjük őket, munkahelyi ismeretsége volt.

Igen, agyi áttét.

Sírtam tegnap este. Sokat.

Nem ettem egész nap, viszont gyorsan megittam négy pohár bort, mikor hazajöttünk. Először jó volt, mert gondtalan lettem, könnyű. Néztem az ikszfaktort, beszélgettem a fiaimmal az énekesekről. Ők még nem tudják. Hogy baj van, hogy kórházban van, azt igen, de a VÉGLEGESSÉGET még nem.

Jó lett volna kettesben lenni a férjmmel, hogy meg tudjunk beszélni mindent, csontig és még annál beljebb is. A bor segített nekem feltenni olyan kérdéseket is, amiket egyébként nem mertem volna. Mert ő vigasztal engem, nem én őt. De látom az iszonyatot a szemében, látom május óta.

Később, már a hálószobában, végighallgatta a vallomásomat az anyjáról, hogy mit jelent nekem, mit adott, mit érzek, éreztem. Ő. Az enyémet.

Hogy sokszor utáltam, sokszor idegesített, viszont be- és elfogadott. Lányaként. Annak ellenére, hogy teljesen más szemléletű családból jöttem.

Nem, még nem temetem.

Dehogynem.

Hiszen ő már nem él. Aki most a kórházban fekszik már nem ő. Bár rákérdezett, hogy mit eszünk ma (ez központi téma volt neki mindig), az a test már nem ő.

Az a nyomorult, megviselt test, a kér csípőprotézissel, amik jól sikerültek.

Azon gondolkodtam, hogy olyan idős volt, mint most én, mikor megszületett az első unokája, a nagyfiam. Hát ezt is megélhette. Az unokákat. De a kép nem teljes, mert a diplomaosztón is ott kellett volna lennie.

Holnap beszél apósom az orvossal és hazahozzuk, ha tényleg sikerül felerősíteni kicsit. Vagy ha nem, hát akkor is.

Ez volt a terv tegnap este.