Régen írtam.

Mert nem változik semmi.

De nem tetszik a tekintete, a szája állása, hogy görbe a háta, az esetek nagy részében gyönge (szinte sírós) a hangja.

Egyik délelőtt csodálkozva mondta, hogy milyen sokat reggelizett! Megevett egy EGÉSZ zsömlét, hozzá egy EGÉSZ doboz páncélost (vagdalthúskonzerv). Aztaaaaa...

Rövid a nap, hogy minden "előírt" táplálékot elfogyasszon. Reggeli, ebéd, vacsora és közte a kiegészítők. Az egyik 2 000 kalóriát tartalmaz, direkt fogyás ellen. Lenne. De ha azt megeszi, akkor mást enni már nem fog, mert nem éhezik meg.

Apósom figyeli, piszkálja és örökké elégedetlen, ami nem egy jó üzenet. Most még a sógórnőm is itthon van, ő ugyanezt közvetíti. Lehet, hogy nekik van igazuk, de én erre nem vagyok képes. ELÉGEDETLENNEK nem kéne lenni, vagy legalábbis titkolni, mert az védekezést vált ki, az meg nem jó.

És már újra szorong, mert kedden megy a harmadikra. Ettől többet hány, de nem, nem veszünk be ez ellen semmit. Még az újabb gyógyszert sem, hátha az beválna.

Valamit ki kéne találnom. Elfáradok. Pozitivizmust kellene sugároznom, mértékkel, de mégis. Azon gondolkodtam ma délelőtt, hogy lehet e rutinból csinálni ezeket a napokat, mert már a harmadik kemó jön, de nem, nem lehet.

Nől a haja! Viszont érzékeny a bőre. A daganat fölött fáj a bőre. A körmei szépek.

Nagyon elkeserítette ma, hogy nem tudott elmenni egy barátnője meglepetésbulijára. Nagyon készült, de öltözés előtt félrenyelt, ettől meg hányt.

Fáradt vagyok.