Nnna.

Hasi ulrahang rendben, véreredmény rendben, elkezdték a második kemót.

Meglátogattuk ma a kórházban. Hatalmas park közepén, ősöreg fák között, feketerigók énekével... tudom, van az a szint, mikor már ez sem érdekli az embert.

Megint van egy nagyonbeteg ember a szobájukban, ezzel kezdeni kellene valamit. Szerintem azokat kellene egy szobába rakni, akik egy szinten vannak. Persze, ha a nagyonbeteg eszméletén van, akkor ez meg neki nem jó. Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Mert így meg a teraszon töltik az idejük nagy részét. Az nem volna baj, mert jó a levegő, csak hát heverészni is kéne.

Nem sok beteggel találkoztam, de azt megállapítottam, hogy ötletesek a beteg nők. Az egyik fején kendő volt, hosszan lelógott a hátán. Talán hosszú haja volt, mielőtt kihullott. Egy másikon turbánt (vagy mit) láttam, anyósom kalapot kért, vittünk is neki négyet, legyen miből választani. Megmutattam neki melyiket adja majd nekem cangázni, ha meggyógyul, meg kinő a haja.

Jó kedvű volt, meg éhes.

Tapasztalat: BÁRMIT kiejt is a száján és később visszakozik, akkor azt már nem meghallani, teljesíteni.

Csontos rántott húst kívánt meg. Nem vittünk. Mi marhák.

Borsólevest ígértem neki péntekre, mire hazajön. Ha nem tudja majd megenni, amire nagy esély van, akkor is megfőzöm.

A kórház: kedves, közvetlen volt a nővér, akivel találkoztunk. Légkondicionáltak a szobák. Tiszta, szép a WC. Gusztusos az étkezde. Figyelmeztető feliratok vannak mindenfelé. A takarékosságra figyelmeztető feliratok. Viszont a teraszuk korlátján végig egynyári virágok vannak ládában. A kaja többnyire jó és bőséges, előfordult vacsorára sült oldalas nemtommár mivel. A folyosókon egyszerű, de ízléses fakeretben képek, rajzok. Talán hálás betegek művei. Színesek, feldobják a falak hangulatát. Meg virágok. Igazi, élő, buja virágok. Hatalmas, egészséges levelekkel. A kórteremben nem bámészkodtam, csak átmentem rajta. De nem volt "beteg" szag.

Na, a lift az a régi. De úgy hallottam működik, bár csak reggel héttől este hétig. Végül is, aki a lépcsőn nem bír, ne mászkáljon este.

Lekísért bennünket a másodikról gyalog (régi épület, magasak az emeletek!), meghívott az ótomatából egy forró csokira, aztán elbúcsúztunk, apósom meg visszakísérte.

Jól van. Ez most megnyugtató volt.