Fejlemény: tegnap este beszélt vele apósom, elmondta neki, hogy mit látunk mi, kívülről. Hogy lekábítja, részegnek néz ki a két gyógyszer hatására. Ma délelőtt felhívták a kezelőorvost, aki azt javasolta, hogy jövő hét szerdán (csütörtökön?) úgyis várja őket, keres más gyógyszerkombinációt.

Ezek a tények.

Anyósom látszólag megértette, hogy miről van szó, de közben elejt olyan megjegyzéseket, amiktől a falnak megyek. "Beveszem a gyógyszert és lefekszem, hogy ne nézzétek milyen részeg vagyok." Megsértődött, hát persze.

Ma egyenesen rákérdeztem, hogy haragszik e rám, mert akkor beszéljük meg, máshogy csinálok dolgokat. Azt mondta, nem haragszik. Azt is elmondtam neki, hogy nem akarok közéjük kerülni, nem akarok részt venni abban a csatában, amit apósommal vív.

Ma hazajön a lánya Skóciából. Ma még nem láttam rajta, hogy örülne. Nem mondom, nagyon mozgalmas napunk volt (egy fontos ügyfél, akit rettegve várt és ez nem csak a betegség miatt van, mindig is beparázott; és egy bírósági tárgyalás, ami már lassan a 30 éves háborúra hajaz.) Úgyhogy nem is csodálom, hogy nem volt vidám. Vagy legalább derűs. Vagy várakozó.