Az előbb beszéltünk. Megette egyszerre az egész napi táplálékkiegészítő adagot tegnap. Nem is volt éhes estig... És ne menjek dolgozni, mert vasárnap van. Erőlködnöm kellett volna, hogy de, végül ráhagytam. Remélem jól fogja érezni magát. Még kétszer hányt.  

Ma hazajött anyósom az első kezeléssorozatról. Hihetetlenül ideges voltam. Hogy lesz? Mint lesz? Már akkor is sokkal vékonyabb volt, mikor elment, de most megdöbbentem. Kicsi, görbe a háta, még többet fogyott. És még csak most kezdődik. Azt mondta az orvos, hogy most nem várható…

Mihez jut az ember a kezelések által? Idő? Minőségi (!) élet? Elnyújtott szenvedés? Még több félelem? Megélhető jó élmények?   Nem tudom én mit szeretnék, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Dehogynem. Élni. De azt hiszem lélekben, fejben is el kell jönnie annak az időnek, hogy…

Azon méláztam most, hogy egy alapvetően nyugodt (tehát lusta) és elméleti (tehát okoskodó) ember (apósom) hogyan fogja végigcsinálni ezt az egészet. Eddig (2 hete tudjuk, hogy nagy baj van) nagyon felnézek rá. Higgadt, nem veszekszik, ugrik, ha anyósom sóhajt valamit, okosan,…

E-mail az ápolónőtől, aki bekötötte az első kemót anyósom karjába:   "Kedves XXXXX!Nagyon szépen köszönjük az önzetlen segítséget, megkaptam a fiam adóbevallását. Nagyon jó egészséget az egész családnak. Üdvözlettel: XXXXné xxxx xxxxxx"     Mért is támad kedvem…

Össze vagyok zavarodva, mert minden lebegni látszik mostantól. Tele vagyunk kérdésekkel, semmi sem biztos. Együtt dolgozom anyósommal. Ő a főnök, a meghatalmazott, az ész. Ez utóbbi nem gúny, hanem tény. Sokmindent el tudok végezni az irodában, de vannak olyanok, amikhez oda se tudok…

Elindítom ezt a blogot. Tegnap tudtuk meg, hogy anyósomnak aprósejtes tüdőrákja van. Ez nagyon nem jó hír, olyannyira, hogy az orvos így fogalmazott: "A karácsonyt még biztosan megéri, a húsvétot nem biztos."   Itt fogom leírni ezzel kapcsolatban a félelmeimet, tapasztalataimat,…