Tegnap történt.
Már hazafelé készülődtem, mikor megérkezett a falubolondja, Dé. Nincs vele különösebb baj, csak arrébb van a kerítés a fejében, mint a "normális" embereknek. És ezt nem ismeri be, nincs betegségtudata.
Beszélgettek anyósommal, akinek ma nem volt hozzá elég türelme. Dé azt mondta, hogy arra játszik a nyugdíjbiztosító, hogy ő meghaljon, de ő nem beteg, de ennek örüljünk, mert ha ő meghal, akkor a tízmillió magyar velehal, majd meglátjuk! Ezt három bekezdésben, egyre jobban belelovalva magát sorolta.
Anyósom berágott, lekapta a parókáját és megmutatta a kopasz fejét Dének, hogy nézd meg ki a beteg!
Köpni-nyelni nem tudtam.
Előttem leveszi. Apósom előtt is, ha úgy jön sora. Az unokái is látták már.
De EZT nem. Nem gondoltam.
Ideges, feszült mostanában. Alapból is mindig magára vesz minden szart - erről írtam már -, de most még jobban. Ráadásul tegnap jött egy halálhír. Távoli rokon, különösebben a kapcsolatot se tartották, de mégis.
59 kiló.
Még egy van, kedden megy.