Felhív - engem!- egy idősebb családtag és azt kérdezi-kéri, hogy mondjam meg - én! - hogy ugye jól bánik ő az anyósommal, most, ebben a helyzetben, mert nem akar túl sok se lenni, de azt viszont szeretné, hogy jót tegyen anyósommal, támogatni, bíztatni szeretné.

Nagyon szeretem ezt a nénit. Mert néni, hiszen öööö hetven örül van. Szégyen, hogy nem tudom a pontos korát, de ha pl. telefonon beszélek vele, akkor nem az jut eszembe, hogy néni. Az se, hogy túlélt egy végstádiumú gyomorrákot.

És ha jól belegondolok, nem is kéne foglalkoznia anyósommal HIVATALBÓL, mert már nem rokon, hanem csak szeret bennünket. Csak.