Hazahoztam a tárgyi eszköz kartonokat, meg a vegyesfüzetet, mert le akarom ellenőrizni, amit valamikor januárban kontírozott. Vagy februárban, nem emlékszem. Már nagyon csúnyán írt. Azon gondolkodom, hogy átmásolom. Biztos nem szeretné, hogy ez az írás kerüljön a könyvvizsgáló…

Sógórnőm válogatja a ruhákat. Hálistennek. Hogy megcsinálja. Behív, kérdez: ez kell? Nem. Később utánam hoz egy szoknyát. - Nem volt rajta szerintem, neked jó lenne. Kell? Nem.   Nem tudtam vele lenni, irtóztam. Örülök, hogy megcsinálja, elvégzi. Kimenekültem.  

Ma nem műtötték, nem került sorra. Izguljon csak. Szenvedjen. Degyűlölöm. Nem voltam még nála a kórházban, ha lehet nem is megyek. Ránézni se tudok.   Könyörületet kéne tanulni. Jó. Majd fogok.   Annyi bennem most a harag és a gyűlölet, hogy az sem biztos, hogy anyósom…