Nehéz azt felfogni, hogy ROSSZ mindent mondani, kérni. Hogy régen eszébe villant, már ugrott is föl. Most meg mondani kell. Persze van, amit meglátunk magunktól, de azt pl nem, hogy tortát enne. Vagy hogy ki kell venni a levesből a teatojásban lévő szemesborsot.

Jobban van. Eszik. Egy hét alatt is sokat erősödött. A véreredménye jó, nem kell már szedni a káliumot, kálciumot. Most ajánlottak az eddig szedett természetgyógyász szerek családjából származó roborálót, a doki rábólintott, mától issza.

Úgy alakult, hogy feldolgoztunk ma egy fél disznót. Beesnek ilyenek faluhelyen, ez van. Mindent meg tudunk csinálni, de persze van, amit ő tud a legjobban. A keze alá dolgoztam, de higyjétek el, hogy sokkal fárasztóbb ez így, mint ha én csináltam volna. Mindegy, a lelkének jót tett a munka.

Csütörtök éjjel elesett. Csúszik is a kisszőnyeg az ágya mellett, meg szédült is. Apósomat nem ébresztette föl, hogy pisilni kell menni ("olyan szépen aludt!"), csak "felpattant" és elindult. Szerencsére nem lett komoly baja; még a protéziseinek sem. Elhoztuk a járókeretemet kölcsön, ha mást nem biztonságot ad neki.

Evés, még.

Megkóstolta a paradicsomszószt. Ez nagy dolog, mert jó ideje semmi savanyút nem bírt megenni.

Elszalajtotta Bét csokiért, mert megkívánta.

Abáltszalonnát is csináljunk, mert szeretne enni.

És kéne tejszínhab a süteményre, ami száraz.

Türelmetlen. Már nem támad mindenkit, hanem türelmetlen. Apósommal továbbra is kekec, de ez régen is így volt.

De holnap nem akarok eljönni. Három napig nem akartam eljönni, de aztán minden másképp alakult.

Mindegy. A holnapi nap JÁR nekem.